RÓMEÓ ÉS JÚLIA

Közismert a történet. Montague és Capulet családja nem csinálta kardosabban azt, amit a népek családjában annyi népcsalád a történelem folyamán: gyűlölték és irtották egymást. Rómeó és Júlia szerelme és élete ennek esett áldozatul.

Dárdarázó Vili Bácsi, a dráma leírója (a valódi szerző a két ellenségeskedő család) naiv ember volt, az hitte: a népek családjának használ ez a

HÁRY JÁNOS, a híres vitéz utóda, a Hazafiasan Fias-lányosan Radikális Máris de Rögtön Párt képviselőjelöltje:

-  Üdvözöllek Titeket, Bajszos Harcosok! Meg Bátor Hunszoknyások! Ismertek: az én ősöm fogta el Győrnél azt a balliberálisan veres Napóleont. Futottak ott a nemes vitézek, előre. Igaz, később hátra is, mert oly bárgyún ugatott az a sok ágyú, rossz volt hallani. Ősöm azért ott is szerzett

Mielőtt az az egy-két Olvasóm, aki tőlem is el szokott olvasni valamit, kitér a hitéből, hogy azután visszatérjen, kitérésük megelőzése céljából kitérek arra: kit értek vén hülye alatt. A meghatározások ugyanis nagyon fontosak, nem véletlen, hogy éppen ilyesmire ritkán térnek ki Hungaryban!

Nos térjünk rá előbb a "vén" kifejezésre. Ez a kortól függ elsősorban, mármint az életkortól, érte nem

Szalmalángszerető kedves falucska volt, Ugrabugrapöttöm városkához nem közel, de nem is túlságosan messze. Vendégfogadó csak egy volt benne, de olyan, aki fogadott mással, valamibe, hogy így lesz vagy úgy,  -  több is, mint sok.

Okoslótartó Dániel nemesember volt, és legény, akinek  -  nemesi oklevelén, azaz kutyabőrén kívül  -  volt ötven hold földecskéje, meg a sziklás hegyen egy kicsike,

A hegy elment, míg hittük,
hogy mi megyünk.
Ó, milyen vaksin véges
végtelenünk!

A hegy elment: Magasság
éggyermeke, -
s vele fényhajú hajnal,
sugármese.

A hegy elment. A Látszat
játszik velem:
piros hit, csillag csengő
könnycseppeken.

A hegy elment. A Nincsben
volt-önmagán
mosolyog múlt-hold, ének:
fehér hiány.

A hegy elment, örökre.
Ami maradt:
sebző, szilánkos Semmi, -
vélt pillanat.

A hegy elment. Miért is

Sok vadász és halász szeret dicsekedni, hogy így, meg úgy, ezt lőtt, azt lőtt, illetve ezt fogott, azt fogott. Lehet, hogy a madarászok között is gyakori az ilyen, de nem tudom. Manapság már kevés a madarász, de még, sajnos, az a nagy öröm is, amely képes volna madarat fogatni az emberrel, mert úgy felviszi a kedvét.

Kakukkkeltető Ádám azonban nem volt vadász, csak régiségkereskedő, jól menő

I.

Szín: bírósági ítélőterem. A vádlottak padján megbilincselten Ádám és Éva, az Első Közveszélyes Emberpár, meg a felbújtásukkal alaposan meggyanúsított ördög: Lucifer. A sértettek padján a felperes panaszosok: két fehér ruhás Angyal, egymás kezét fogják, és a gyűlöletet szeretően néznek a vádlottakra.

Bíró (a vádlottak ügyvédjéhez):

-  Öné a szó, Ügyvéd Úr!

Ügyvéd:

-  Tisztelt Bíró Úr, Tisztelt

A pirospacsi kissé együgyű gyerekjáték. Szabálya egyszerű: az egyik felfelé fordított mindkét tenyerébe a másik beleteszi kézfejecskéjét. Akinek alul van a tenyere, az ráüthet a másik valamelyik, vagy akár mindkét kezére, ha sikerül neki, mert nem rántják el előle. Ha a másik sikeresen elrántja, akkor cserélniük kell. Akinek a keze sok ütést kap, azé piros lesz, mint ahogyan a pofonoktól is

Nem kétlem én a mondást: "Többet ésszel, mint erővel". Ám hozzáteszem: mikor hogy. Buggyosbugrafalvára a mondás nem volt érvényes, mert ott az, akit alaposan laposra vertek, máskor már nem fitogtatta a nagy eszét.

A Talán-legények: Tódor és Ákos, nagyon erősek voltak, de nem voltak verekedősek. Aki ujjat húzott velük, azt, persze, elverték,  -  ha nem húzott el idejében. Ha elhúzott, akkor is

Leírok néhány gondolatot a címbeli témakörről netnaplómba, csak önmagamnak, mert Magyarországon úgysem figyel a rendszerváltás utáni mindenkori hatalom senkire, aki kívülről tesz valamiféle javaslatot, vet fel ötletet.

Nevetséges politikai nagyotmondás az, hogy például hetek alatt látványosan javítani lehet Magyarországon a közrendet. Primitív választási jelszó az ilyesmi, igaz, a választók