Skip to content
Világszínvonal hírek:

Máj 25
2015

Lelkes Miklós: KÖNYVEK ÉS TŰNŐDÉSEK (11). Nikolits Árpád: Érintővonalak mentén. 1993.

Írta: Lelkes Miklós, prĂłzakönyvismertetĂ©s

Nikolits Árpád romániai magyar író 1988-tól él Magyarországon. Életrajzi adatait, munkáit igen hiányosan tartalmazzák a különböző források, így a Wikipedia is (http://hu.wikipedia.org/wiki/Nikolits), amelyik sem Árpád-díját, sem egy sor más megjelent művét nem említi, az Érintővonalak mentén 1993-ban, Budapesten megjelent kiadását viszont igen. KÖNYVEK ÉS TŰNŐDÉSEK sorozatomban a Szerző több könyvéről írtam már, közöttük regénytrilógiájáról is (A menekülés ösvényein, Útkereszteződések, Európa megtelt).

A Szerző munkáit többek között nem csak művészi színvonaluk miatt szeretem, hanem azért is, mert mondanivalójuk erkölcsi bátorságban is elmegy, a kor lehetőségeinek figyelembe vételével, addig a határig, ahol az olvasó, ha akarja, becsületes gondolkozással levonhatja magának a megszívlelendő tanulságot. Ha sok ember olvasná ezeket, akkor talán előbb-utóbb a társadalom is inkább rászokna a gondolkodásra, és értelmesebb cselekvésre. 

A kötet egyik elbeszélése, a Közöny, jó példa erre. Sokszor megismétlődött a benne tapasztalt eset a múltban, néhány évvel ezelőtt is szomorú híradás jött ilyesmiről egy magyarországi faluból. A novella középpontjában egy túl korán létrejött, sikertelen házasság áll. A nem cigány após sohasem szerette, lenézte cigány vejét. Veje a házasságuk megromlásakor egyet mindenképpen el akart érni: kisfiát sürgősen elhozni feleségétől. Utóbbi helyzetből sok mindent sejteni lehet, valószínűleg több oka lehetett házasságuk kudarcának, de kiérződött a férj tudatlansága is, hiszen a gyermek elhelyezése ügyében bíróságnak kell döntenie, és - akár cigány valaki, akár nem - erről tudnia kellene. Az a tudatlanság érződik a történetből, amelyik jelentős magyar tömegek sajátja, a legkülönfélébb kérdésekben, akár cigányok, akár nem.

A lány apja, akit az író valamikor hatalommal bíró, vad, brutális embertípusként fest le (valószínűleg a Szerző romániai élményei alapján, bár ilyen ember sok helyen előfordult, előfordul a világban, Magyarországon is), végül a főhőst, Jan...csit, amikor el akarja vinni a kisfiát, kegyetlenül összeveri, összerugdossa. Teszi mindezt a fél falu szemeláttára. A Szerző megjegyzi: "Senki nem szólt bele a verekedésbe, az ő dolguk. Ha kitapossa a veje belét, hát ő megy a börtönbe. Számukra olyan volt ez, mint egy tucatelőadás, ingyencirkusz."

A helyszínre véletlenül odaérkező orvosnő felháborodott szava kell hozzá, hogy a verés abbamaradjon. Ő telefonál a mentőknek, de az eset után, talán sok olvasó meglepetésére, az orvosnő ennél többet tesz. Feljelentést akar tenni az ügyésznél, de először az is közönyös marad: "Mit törődik vele? Majd jönnek a rokonok, akkor feljelentik." Ám végül az esemény során az ügyész is megdöbben. A "Kiragadott mondatok a vizsgálati anyagból" c. rész sorra veszi a verekedést tétlenül néző falubeli bámészkodók mentegetődzését, akiknek kötelességük lett volna - nem csak erkölcsileg, hanem még büntetőjogilag is - az áldozat segítségére sietniük. A huszonöt éves Jan...csi még a reggelt sem éri meg, belehal súlyos sérüléseibe. A történetből érződik, hogy a közöny nem csak erre az egy esetre, és nem csak a verekedésre vonatkozik. A közöny ott van a mindennapokban, mindenütt, sokféle jelenséggel, és a társadalomnak szembe kellene nézni ártó, sokszor gyilkos, tragédiákhoz vezető hatásával.

Az idős férfiember részére, az Anyaponty című novellában, érthetően, nagy megrázkódtatás felesége, Júliska, halála, akivel szeretettel, békességben élt. Gyermekei magukkal viszik a házból.

A lakónegyed tömbházában azonban az öreg nem tud feloldódni mély szomorúságából, többek között azért is, mert más kertes házban lakni, amit megszokott. Fia, látva depressziós állapotát, orvoshoz akarja vinni, ő viszont másként dönt: hazautazik. A lesújtó bánat azonban, párja halála miatt, ott marad a lelkében. Ha továbbra is ott marad, akkor az ő eltávozása az életből szintén hamarosan bekövetkezik. András bácsi állapota sok-sok idős emberé, akiknek életük egy, vég felé közelítő szakaszában, új cél, új elfoglaltság kellene az élethez.

Ez a célt a falubeli mérnök adja meg az öregnek, amikor megbízza a tógazdaságban való munkával. "András bácsi foglalkozásának élt. A magány, a nyugalom, a susogó nádas világa és a halak meggyógyították." - összegezi az író.

András bácsi, bár fél, hogy a falu, ha megtudja, bolondnak fogja tartani, szeretetét átviszi egy halra, Júliskának nevezi el. Az anyaponty oda szokott úszni az öreg vízbe lógatott kezeihez, amikor eteti a halakat, ujjait csipegeti. András bácsi nem vesztette el az eszét, csak szüksége van a szeretetre. Amikor orvhalászok kifogják Júliskát, az anyapontyot, az öregember elkeseredetten vissza akarja szerezni. A töltetlen puskát ráfogja a "fekete hivatali kocsira", annak vezetője azonban (nyilván, mert sejti, hogy rossz úton járt) gázt ad. Az öregre holtan találnak rá. Nos, az orvhalász is meglopta a közöst, visszaélt hatalmával, - de hányan éltek, élnek vissza azóta is, és sokkal nagyobb lopásokkal, tragédiákat okozóan.

Itt visszatükröződik az előbbi novella, a Közöny mondanivalója is, mert e tolvaj népség tetteivel szemben is  túl gyakori a közöny, a társadalom közönye, megvetendő bámészkodása.

A kötet címét adó Érintővonalak mentén tulajdonképpen több külön történetet bemutató, egybefoglaló novella, de ezek valóban érintkeznek egymással valahol, ha másutt nem, akkor abban a bizonytalan végpont-szóban: sors. Már az ötletes címen tűnődni kezdtem: megérintenek bennünket első pillanatra rejtélyes vonalak, de, sajnos, sokszor keresztül is mennek rajtunk, nem csupán megérintenek. No és, a megérintenek a szó másik, érzelmi-lelki jelentése szerint, megérintenek-e igazán, ha érintenek? Távolról sem eléggé, mert a valóság azt mutatja: sok minden marad utána még érintetlenül a társadalomban, amin pedig változtatni kellene.. Az Érintővonalak mentén utolsó történetében két olyan ember találkozik kórházi csíkos pizsamába öltözötten, betegként, akik iskoláskorúkban igazodtak a "férfibecsület" szavához, a főhős (aki, bár csak rejtjelesen utal rá, maga az író) mindenképpen, nem árulta el azokat, akik elvitték őt az örömlányokhoz, még az igazgató vallatására sem, később azonban a másik fiú, Tóni, "nagy ember lett, funkcionárius, élet-halál ura". Találkoznak? Valójában nem, csak a ismeri fel Tónit, egyoldalú találkozást, és visszaemlékezik arra, hogy az egykori iskolatárs "nagy emberként" az ő ügyében, valamikor, már nem emlékezett vissza az egykori, erkölcsileg őt is  kötelező becsületszóra. Mi változott meg később?

Érdekes az Olykor hülyeségeket beszélnek a kocsmában novella, már a címe is, amiről rögtön azt gondoltam: a kocsmában és kocsmában kívül egyaránt hülyeségeket is beszélnek, meg igazságokat is kimondanak, hiszen "borban az igazság" (csak eleget kell inni hozzá). Egyébként a novellában megjelenő halál korántsem hülyeség, csak hát - már én teszem hozzá - sok mindent ráfognak szegény Halálra is!

Tönkrement életekben bővelkedik a világ. A Búboskemence vénembere, ágyhoz kötött, lebénult roncs, akinek egyetlen élvezete, hogy ágyából a régi ganédombra láthat, amelyen néha megjelenik kedvenc kakasa. Az öregasszonynak volt saját háza, de odaköltözött a vénemberhez, akitől  egykor  a fia született, ellátta ezt az emberi roncsot. A fiú egy ideje feléjük se nézett, lefoglalta a vendéglő és a szálloda vezetése, de pénzt mindig küldött. Ám amikor végül ismét eljött a fiú, kiderült a tragédia: az anyja nem tudta, hogy fia tíz év alatt nem tiszta úton szerzett vagyonát a búbos kemencébe rejtette. Anyja, aki szégyellte, hogy nem tud írni, nem írt a fiának levelet, amikor eladta a házat, - de az érte kapott pénzt félretette gyermeke számára. A kemencét a vevők lebontották, a fiú tízévi ügyeskedésének haszna így másé lett. Az anya és a fia összeszólalkozott, a fiú zsebre tette a ház árából származó takarékkönyvet, az anyja többet nem akarta látni őt, a szeméből csorogtak a könnyek. A vénember megelégedett annyival, hogy még él, és nézheti a ganédombot.

Mári néni boldog délutánja is megrázó írás, nem csupán azért, mert szegény öregasszonyhoz régóta senki sem beszélt a faluban. Amikor a "szerkesztő úrnak" (az írónak) magnetofonra mondhatta válaszait, a feltett kérdésekre egész életéről, boldognak érezte magát. Végre valaki szólt hozzá, kíváncsi volt rá! "Mári néninek boldog délutánja volt - jegyezte meg a kocsmában a szomszéd - volt kivel beszélgessen. Hat gyereke van, aztán a pockok eszik meg a vénasszonyt.  "S maguk? Rányitották egyszer is az ajtót?" - kérdezte az író. A szomszéd "agyában meg se fordult ez a lehetőség, a segíteni akarás."

A remek rövidebb történetekből (A mázmester, A társbérlő, Kameraállás, Gumikakas, Zsúrkenyér, Ludvérc kisasszony) nehéz volna bármelyiket is kiemelni, de nekem különösen tetszett a bájos szatíra Ludvérc Kisasszonyról, a szép és kedvesen erőszakos hölgyről, aki zöld kalapot visel, mindent rendbe tesz a lakásban, de még szeretőjéből is tudományos nagyembert csinál, a matematikai tudományok doktorát. A Tollrajzok néhány oldalnyi rövid írásai sem pillanatképek, mert valójában egy-egy egész életre villantanak fényt, mint az Ünnepek előtt, amelynek főhőse (valójában inkább fő rabszolgája) nem prostituált, de ki kell fizetnie a háztartása számláit, és már csak tíz napja van rá. Férje elhagyta, de a lumpen alak nem hogy pénzt adott volna feleségének, hanem még saját, zeneórákat adó anyjától is pénzt kéreget, és siet a lóversenyre. Anyósa elvállalja egy délutánra a gyerekeket, unokáit, akiket szeret. A főhős azt mondja, hogy ő meg moziba megy. Arra gondol: a közelgő karácsony előtt még a téli cipőt sem tudja megvenni a gyerekeinek. Az utcán észreveszi őt egy ősz hajú, a jelek szerint külföldről hazajött magyar úr, követi. Be is mutatkozik. A férfi felismeri, hogy a főhős nem örömlány, de talán éppen ezért, a nagyobb élvezetért, felajánlja neki a kért összeget, majd pedig az "extrákért" ezt is megtoldja. A nő így néhány óra alatt havi fizetésének kétszeresére tesz szert, - de milyen áron?

Nem említettem a kötet valamennyi elbeszélését, de, befejezésül, ide másolom a belső címlapról:

"A könyv megjelenését A NAGY SENKI támogatta.

Készült: 20 protokoll; 80 számozott példányban + 16 az Országos Széchényi Könyvtár számára"

Ez a néhány sor nem is egyszerűen elbeszélés, hanem valójában egész regény. Sőt, egyúttal kérdések tárháza is.

Kiket, miket támogat manapság Magyarországon "A NAGY SENKI"?

Nem lehet, hogy értelmes dolgoknál egyre inkább A NAGY SENKI a mecénás?

No és kiket, miket támogat A NAGY VALAKI?

(2015)

 


Advertisement



kazmereshuba098.jpg
Megnézem

Még több képregény!



Online TV nézés


Copyright vEsti24

Egészségügyi hírek

Hasznos tudnivalók

Aktuális időjárás >
Menetrendek >
Műsorok >
Térképek >
Tudakozó >
Valutaváltó >
Műholdkép

Kérdezzen bátran!

Keressen minket!


Betegjogi-Jogi-Biztosítói-Szakértői-Perstratégiai konzultációs iroda

MonaPhone

Ingyenes internetes videóbeszélgetés a regisztrált felhasználóink részére
MonaPhone 2.2 letöltés